Opihr

Opihr, ejtsd: o-pír. A név maga utal egy egzotikus világban elveszve eltöltött időre, egy misztikus, kincsekben és csodákban bővelkedő útra. Ez az utazás egy kalandos út az ismeretlenbe. Kezdjük mondjuk a küldetést egy kis malajziai szigeten, ahol a titokzatos és sötéten pikáns kubebabors terem.

A helyiek azt tartják, ez afrodiziákum, és mágikus is, távol tartja a démonokat. A következő úticél India, a mesés Malabar. Itt gyűjtjük az illatos kardamomot és a Tellicherry borsot, amely másik neve a király fűszere vagy a fekete arany. Hosszú tengeri út után Törökországba érünk. Itt találjuk a fűszeres köményt. A következő kikötőig hosszú az út, a víz színén lebegő város, Velence már ismerősebb vidék. Itt az értékes borókát gyűjtjük össze, amely megkülönböztető borsos harapást kölcsönöz, innen a gin oly jellegzetes íze. Marokkóig megint utazunk egy keveset, itt vesszük fel rakományunkba a híres koriandert. Az út a végéhez közeledik, de azért még megállunk Spanyolországban. Mindenki tudja, hogy itt a legillatosabb és legédesebb a narancs. A következő és egyben utolsó állomása: Anglia. Hosszú volt az út, de otthon vagyunk végre. Itt, Anglia legrégebbi gint készítő szeszfőzdéjében, a lepárló mester hozzáadja az általunk gyűjtött egzotikus fűszereket és növényeket a réz kisüsti főzethez, és mintegy varázsütésre létrehozza az Opihr-t. A gint, amelyért oly sokat utaztunk, és amely páratlanságában bizony megérte ezt az utazást.

expand_less