A téli időszakban bár rövidebbek a nappalok és borongósabb az időjárás, de ezáltal szerencsére egy kicsit több idő marad Önmagunk kényeztetésére. Ilyenkor kerülnek reflektorfénybe a különféle téli, forró koktélok, amelyeket ma már férfiak számára is trendi dolog fogyasztani. Ha Te is szeretnél a közelgő adventi és karácsonyi hangulat meghittségében a szokásos forralt boron és forró teán túl, valami igazán ínyenc különlegességet kipróbálni, akkor jó szívvel ajánljuk figyelmedbe a Beluga díjnyertes mixer-szakértőinek izgalmas koktéljait. Varázsold át a szürke hétköznapok hangulatát ünnepi romantikává a Beluga Vodka mestereinek szerető gondoskodással kreált téli italkompozícióival!
Ezenkívül a két legfontosabb dolog, amit mindenképp tudnod kell erről az italról:
- a jó vodka legfontosabb jellemzője, hogy tiszta,
- a vodka oroszul azt jelenti „kicsi víz” vagy „vizecske”.
A globális piaci adatokat szemlélve megállapíthatjuk, hogy az égetett szeszes italok piacán a vodka jelenleg a legnépszerűbb italféle, mintegy 25%-os vezető részesedéssel. De hogyan is lett a világ legkedveltebb tömény itala a „kicsi víz”, amelynek nevét a múlt század elején még gyakorlatilag senki nem is ismerte Oroszországon kívül?
A vodka az észak itala
Tény, hogy az északi népek – elsősorban a lengyelek és az oroszok, alkalmanként pedig a skandinávok és a baltikumiak is – mind magukénak tulajdonítják a vodka feltalálását.
Hogy ki készítette az első vodkát, mindmáig vita tárgya. Egyes legendák szerint az 1500-as évek környékén orosz szerzetesek készítették az italt eldugott kolostoraikban, ahol rendszeresen végeztek kémiai kísérleteket is. A lengyelek ezzel szemben előástak egy 1405-ből származó iratot, és erre hivatkozva azt állítják, hogy az oroszok csak átvették tőlük a „receptet”.
A kenyérbortól az 1895-ös tisztasági törvényig
Amit biztosra vehetünk, hogy a ma közismert vodka őse az az italféleség lehetett, amit az északi szláv népek már a 11. században is előszeretettel „főztek” – többnyire ugyanabból a rozsból vagy árpából, amiből a kenyerük és a kásájuk is készült.
A középkori krónikákból az is kiderült, hogy több orosz város kiépülése is egy-egy ilyen italfőzde alapításával indult. Ezt az italt akkoriban még kenyérbornak vagy főzött bornak nevezték. Egyes források nyomán azt sem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal, hogy a „villághódító” Dzsingisz kán Nagy Hordájának széthullásában is komoly szerepe volt a kenyérborral való megismerkedésnek. Miután a mongolok a kumisz helyett átszoktak erre a „nedűre”, a horda egy része gyorsan hazalovagolt a recepttel, a másik része ott maradt az orosz sztyeppén – az ő leszármazottaikat hívjuk ma tatároknak.
Bárhogy is volt, az északkelet-európai parasztoktól az idők folyamán egyre nagyobb földrajzi területre és szélesebb rétegekhez jutott el az ital. A vodka valójában az 1895-ös orosz állami vodkamonopólium és tisztasági törvény kapcsán lett az a konkrét szeszesital-fajta, amit ma értünk alatta.
A III. Sándor cár által felállított bizottság úgy ítélte meg, hogy – a gazdasági és társadalmi realitásokat, valamint az uralkodó orvosi felfogást figyelembe véve – a nép ideális mindennapi szeszesitala az ellenőrzött tisztaságú „vodka” legyen, méghozzá 40% alkoholtartalomra hígítva.
A XX. század első felében először Európa nyugati felét, majd az 1950-es évektől pedig az Egyesült Államokat is meghódította a vodka. Ha szeretnéd tudni, milyen kalandok közepette, akkor tarts velünk, kövesd figyelemmel oldalunkat!
