Az alapanyag kizárólag árpa, amit vízben áztatnak, majd hagyják kicsírázni, hogy a sejtfalakat áttörve az enzimek hozzáférjenek a keményítőhöz és az cukorrá tudjon alakulni, amit majd alkohollá erjesztenek. Ez a malátázás folyamata. A folyamat végén a malátát alulról tőzeg füsttel szárítják így már az alapanyag füstös lesz tehát nem az érlelés során kapja meg ezt az aromát.
A tőzeg földi szerves anyag, amely közvetlenül a földfelszín alatt alakul ki a szerves anyag tömörítéséből és bomlásából az évtizedek során. Anyaga meglehetősen sűrű, kézzel egy lapáttal betakarítják, és téglába vágják. A szárítást követően Skóciában és Írországban történelmileg hőforrásként használták fel, kandallóba vagy tűzhelybe égetve. Islay szigetének tőzege azonban különleges az azt borító moháktól és zuzmóktól. Ennek köszönheti a kissé gyógyszeres ízét.
A szigeten jelenleg 8 aktív lepárló üzemel, melyek közül a sziget legdélibb pontján helyezkedik el a Laphroaig. A tőzeg mellett jelentős szerepet kap a Kilbridge folyam, ami szintén valamelyest tőzeges valamint az érlelés során a sós óceáni levegő mely átjárja a hordókat.
A Laphroaig céget hivatalosan 1815-ben alapítják, de az elbeszélések szerint már 1810-ben árulták párlatjukat. Laphroaig kelta eredetű szó jelentése: Csodálatos üreg az Óceán határán. A márka története a Johntoston fivérekkel kezdődik, akik a fennmaradt feljegyzések szerint 1000 hektár földet béreltek marhatenyésztés céljából. A marhák takarmányozásához használt felesleges árpából whisky-t kezdtek el készíteni. Hamarosan kifizetődőbb volt a whisky készítés, mint az állattartás így 1815-ben Alexander és Donald Johntson megalapítja a Johnston&Johnston vállalatot és ezzel megszületik a Laphroaig. 1836-ban Donald kivásárolja fivérét a cégből ám sajnálatosan 1847-ben holtan találják egy erjesztőkádba zuhanva. Fia csak 1857-ben tudja átvenni apja üzletét, unokatestvérével de Ő is korán életét veszti. 1887-ben unokaöccse J Johnnston Hunter örökli a lepárlót, amit csak nagy küzdelmek árán tudnak megtartani Kilbridge folyammal együtt.
Fia, Ian Hunter végez nagy változtatásokat a lepárlóban különösen az üstök tekintetében. Ian halálával kihal a családi vonal, de Bessie Williamson személyében azonban olyan embert talált, akinek szenvedélye, integritása és hajlandósága volt ennek a whiskynek a nagy hagyományainak fenntartására. Bessie 40 évig dolgozott azon, hogy a Laphroaig-t ma is élvezni tudjuk. Ő vezette be a használt bourbonos hordós érlelést, és hozott olyan kiváló gazdasági döntéseket melyek által fennmaradt ez a több mint 200 éves csodálatos párlat.
1994-ben látogat el előszőr Charles Wels hercege a főzdébe és ad megbízást rá, hogy hivatalosan szállíthat a királyi háznak. Ugyanebben az éveben megalakul a Laphroaig baráti klub, melynek bárki tagja lehet, aki vásárol egy üveg Laphroaig-t és a dobozban található kóddal regisztrál. Ezzel együtt kap egy négyzetlábnyi területet a Laphroaig-tól, és ha bármikor ellátogat a főzdébe megvendégelik egy whiskyre.
Még egy kis érdekesség a Laphroaig volt az egyetlen whisky, amelyet Amerikában a szesztilalom ideje alatt gyógyszerként árultak a patikában.
Laphroaig whisky gyártása
Manapság egyre kevesebb lepárló malátázza saját magának az árpát, inkább vásárolják. A Laphroaig-nál hagyományosan a mai napig padlómalátázással kezdik meg a gyártást. Az árpát a Kilbridge folyam vízével keverik, hogy beinduljon a csírázás majd kiterítik egy hatalmas tárolóba, ahol hagyják, hogy átjárja Islay szigetének levegője. Ez idő alatt folyamatosan gereblyézik a malátát, hogy a csírák ne tapadjanak össze, de amint az enzimek a keményítőt cukorrá alakítják meg kell szaktani a folyamatot ekkor kezdik meg a szárítást. Itt indul el a tőzeges füstölés és kapja meg az alapanyag a fentolos jegyeket. Miután a cefre elkészült hozzáadják az élesztő, hogy a cukor alkohollá erjedjen és ezt fogják lepárolni.
A Laphroaig-t a skót single maltokhoz hasonlóan kétszer párolják le azonba az elő és az utó párlat leválasztása viszonylag későn történik így maradnak meg a karakteres gyógyszeres füstös jegyek még jobban. Miután a párlat elkészült az italt használt Maker’s Mark-os hordókban érlelik, így a bourbon-ös jegyek lágyítják az italt. Az érlelési idő alatt az Atlanti Ócán sós levegője teljesen átjárja a párlatatot, ami hihetetlen ízvilágot kölcsönöz a Laphroaig-nak.
Bár a Laphroaig-t különösen füstösnek tartják azonban a ppm tartalma csak 40-45 (parts per million – az egész milliomod része) számmal jelzik azt, hogy hány milliomod résznyire füstös. Csak viszonyítás képpen a legnagyobb PPM-mel rendelkező whiskey 300 körülire tehető.
